Szarvasmarha parazita


Legeltetett kérődzők belső és külső élősködői I. A legelőn élő kérődzők szarvasmarha, juh, kecske belső és külső élősködői között szarvasmarha parazita olyan van, amely egyaránt veszélyt jelent mindhárom fajra nézve.

Ezeket együtt tárgyalom. Külön fogok kitérni azokra a parazitákra, amelyek speciálisan csak egy-egy állatfajt érintenek.

paraziták ciszták lamblia férgek sertés tünetek kezelésében

A szűkös terjedelmi lehetőség és a téma bősége miatt a leggyakrabban előforduló és gazdasági szarvasmarha parazita jelentős parazitózisokkal kívánom megismertetni az Olvasót. Laposférgek Lapított, kétoldalian szimmetrikus, egyszerű testfelépítésű szarvasmarha parazita, melyeknek csak emésztésre, kiválasztásra és szaporodásra specializálódott szervei vannak.

A mételyek csoportjában három fajjal kell feltétlenül foglalkozni.

Frommectin injekció

A legjelentősebb és legismertebb a közönséges májmétely okozta heveny, illetve idült megbetegedés. Az életciklusa vízhez, nedvességhez kötött, ezért kis vízfolyásokkal, nedves tocsogókkal tarkított legelőn élő állományoknál kell az előfordulásával számolni. A májmétely a kérődzők epeereiben él. Az itt lerakott peték az epével, majd a bélsárral keveredve jutnak ki a szabadba, ahol a - nedves környezetben élő szarvasmarha parazita köztigazda csigában fejlődve és megsokszorozódva, fertőzésre alkalmas lárvák metacercaria alakulnak ki.

A fûszálakon megtapadt, ellenálló burokba zárt lárvákat legelés közben veszik fel az állatok. A vékonybélben aktivizálódott lárvák a bélfalat átfúrva jutnak a májba. Itt vándorlásukkal a szöveteket roncsolják és kisebb-nagyobb vérzések kialakulásával járó heveny fasciolosist okoznak, ami többnyire a nyár második felében, kora ősszel jelentkezik.

Súlyos fertõzõdés esetén ilyenkor a tömeges elhullás sem szokatlan. A több év alatt szarvasmarha parazita enyhébb fertőzöttség miatt kialakuló májelváltozások következménye az idült megbetegedés. Erre utal a gyenge étvágy és a rossz kondíció. A lassan kialakuló vérszegénységet gyakran az áll alatti jellegzetes ödéma kíséri. A klinikai tünetekkel nem járó szubklinikai fertõzöttségre csak a bélsárvizsgálattal kimutatható peték jelenlétébõl lehet következtetni.

A bendőmételykórt többféle, elsősorban a bendőben megtelepedő mételyfaj okozza.

szarvasmarha parazita logikai pasziánsz

A környezeti feltételekkel szemben támasztott igényük szarvasmarha parazita fejlõdésmenetük hasonlít szarvasmarha parazita májmételyéhez, ezért gyakran együtt fordulnak elõ. A heves hasmenéssel, vérszegénységgel, ödémával, magas elhullási aránnyal jelentkezõ heveny megbetegedést a még vékonybélben lévõ fiatal mételyek okozzák. A nem sajátos klinikai tünetek idõszakában peték még nem ürülnek a bélsárral, ezért ennek vizsgálatával a fertõzöttséget nem lehet kimutatni.

Szarvasmarha parazita mételyek bendõbe vándorlása után megindul a peteürítés, melynek alapján a klinikai tünetek nélküli idült betegség megállapítható.

Nagy László, infektológus A helminthiasis - azaz a férgesség mint betegség - olyan kórkép, amelyet a szervezetben parazita életmódot folytató férgek vagy azok lárvái idéznek elő. Cikkünkben a Magyarországon előforduló féregfertőzések tüneteiről, a fertőzések módjáról és veszélyeiről olvashat. A féregfertőzés  lehet teljesen tünetmentes, máskor a féreg parazita életmódja miatt táplálékot, vitaminokat von el a gazdaszervezettől, és hiánybetegséget okoz, avagy testanyagainak közvetlen szarvasmarha parazita, vagy allergizáló hatásának köszönhetően, kóros szervi tünetek jelentkeznek. Egyes férgek lárvái bejuthatnak a szövetekbe, ahol idegentestként gyulladásos gócokat hozhatnak létre.

A védekezés alapelve mindkét métely esetében az, hogy tavasszal - lehetőség szerint -ne kerüljön kezeletlen fertőzött állat a legelőre, mivel a tél folyamán a hideg jelentősen megritkítja a fertőzésre alkalmas metacercariák számát. A szarvasmarha parazita során fel kell deríteni a köztigazdák életfeltételeit biztosító nedves részeket, és ha lehet, ki kell zárni a legeltetésből. Ha erre nincs lehetőség, akkor legalább azt el kell érni, hogy az év második felében ezeket a helyeket az állatok ne látogassák!

A köztigazda csigák irtása nem szokott eredményre vezetni és jelentős környezet szennyezéssel jár!

  • Ascaris füzet
  • Méregtelenítés kiegészítők mellékhatásai
  • Férgek mozgasa
  • Parazitás betegségek | Kutyatár | Kézikönyvtár
  • A Magyarországon előforduló féregfertőzések

A lándzsásmételykór főleg a kiskérődzőkben okozhat vérszegénységgel, ödémával szarvasmarha parazita kondícióromlással együtt járó megbetegedést. Jó kondíció esetében azonban az epeérben több ezer métely előfordulása sem okoz klinikai tüneteket. Ez azzal magyarázható, hogy a lándzsásmétely nem vándorol a máj szövetében, így nem is roncsolja azt.

A fertőzöttséggel száraz legelőn tartott állományokban találkozhatunk, mivel első köztigazdája valamilyen szárazföldi csiga a második pedig hangya. A fertőző szarvasmarha parazita metacercaria tartalmazó, elpusztult hangyát legelés közben veszi fel a végleges gazda.

A vékonybélbõl az epevezetõn jut a fiatal métely az epeerekbe, ahol több évig is élhet. A fertőzött legelő mentesítése nehéz az ellenálló peték és a széles körben elterjedt köztigazdák miatt. Bélsárvizsgálattal a fertőzöttség megállapítható, és jó hatásfokkal végezhető a gyógyszeres kezelés.

Frommectin injekció

A laposférgek másik csoportjába tartozó galandférgek okozta fertőzöttségnél különbséget kell tennünk abban, hogy a haszonállatokban a kifejlett féreg, vagy annak lárvája található-e meg. A kérődzőkben két Moniezia faj kifejlett formája fordul elő. Ezek a több méret hosszúságot elérő, ízelt testű élősködők a vékonybél lakói. Fejlõdésükben a talajon megtalálható páncélos atkák játsszák a köztigazda szerepét.

A bélsárral ürülõ petéket tartalmazó ízeket, vagy petéket táplálkozás közben fogyasztják el és így alakul ki bennük szarvasmarha parazita fertõzésre alkalmas lárva alak.

Enterobiasis

Legelés közben a kérõdzõk ezeket a lárvát tartalmazó elpusztult atkákat megeszik. A fiatal férgek a vékonybélben megtelepedve érik el a peteürítéshez szükséges érett állapotot. A fertőződés a férgek kezelési programjának megsemmisítése igen korai időpontjában megtörténhet és elsősorban a fiatal állatoknál bárány, borjú, gida okoz hasmenéssel, puffadt hassal, senyvességgel és időnként elhullással járó megbetegedést.

A védekezés alapja az, hogy az ismerten fertőzött endémiás legelőn tartott állatokat áprilisban, vagy május elején megelőző gyógyszeres kezelésben kell részesíteni. A lárvális galandférgességnek sokféle formája cysticercosis, echinococcosis jelentkezhet a kérődzőkben.

Ezeknek a galandférgeknek szarvasmarha parazita végleges gazdái az ember és a kutya. Az emberre is veszélyt jelentő és a pásztorkutyákban gyakran előforduló háromtagú galandféreg Echinococcus granulosus petéiből kiszabadult lárvák, a legeltetett kérődzőkben - főleg juhokban és kecskékben - elsősorban a májban szarvasmarha parazita a tüdőben, de a vérkeringés útján egyéb más szervekben is echinococcus hólyagokat képeznek.

A lárvális formák által okozott klinikai tünetek a kergekórt kivéve többnyire általánosak, így a diagnózis felállítása nem könnyû.

Szarvasmarha, juh és sertésben élő paraziták elleni készítmény

A védekezés alapja a megelőzés: a pásztorkutyák rendszeres évente többszöri féreg ellenes gyógyszeres kezelése, illetve a fertőzési lánc megszakítása. Hengeres férgek Testük megnyúlt, keresztmetszetük közel körkörös, így testük hengerszerű. Méretük rendkívül változó, szervezetük a táplálkozást és szaporodást szolgálja.

Egy részük szabadon él a természetben, más részük növények és állatok élősködői. A gyomor-bélférgesség kifejezés nem csak egyfajta parazitózist jelent, hanem magába foglalja az emésztőtraktusban élősködő többféle parazita egyidejű jelenléte által okozott tünet együttest.

Fejlõdésük köztigazda nélkül közvetlenül zajlik. A fertõzõdés a petébõl kiszabadult lárvával, szarvasmarha parazita közben szájon át történik. A lárva felvételét követően héten belül megindul a peték ürítése. Az először legelőre kerülő fiatal állatok a legfogékonyabbak a fertőzésre, és bennük alakul ki az a mennyiségű féreg, amely klinikai tünetekben megnyilvánuló betegséget okoz.

Hazai viszonyok között a tél folyamán a fertőző lárvák nagy része elpusztul, ezért arra kell törekedni, hogy tavasszal féregtelenített állomány kerüljön a legelőre.

Teljes szövegű keresés Parazitás betegségek A parazita egy másik élőlényen vagy élőlényben, annak kárára élősködik. Ismerünk növényi és állati élősködőket. Növényi élősködők például a gombák. Állati paraziták az orsó- a galandférgek, a tetvek, a bolhák stb.

Már csak azért is, mert a fertőzött anyáknál az ellést követően fokozott peteürítés figyelhető meg periparturient riseami a született bárányok masszív fertőződését okozza. A legelőre kikerült petékből a legeltetési szezon második felére alakulnak ki nagy mennyiségben fertőző lárvák, így a második megbetegedési hullám augusztus-szeptember hónapban várható, átlagos meteorológiai viszonyok között.

Parazitás betegségek

A betegség lefolyása a különböző féregfajok arányától és az összes féreg mennyiségétől, valamint az állat korától és tápláltsági állapotától függ. A gyenge kondíciójú bárányok súlyosan, az idõsebb, ellenállóbb juhok rendszerint enyhébben betegszenek meg. Folyamatos alacsony szintû fertõzõdés bizonyos mértékû immunitást vált ki az állatoknál. Szarvasmarha parazita klinikai tünetek általánosak. Fõtünet a hasmenés, kondícióromlás és a tejtermelés csökkenése, de fõként Haemonchus fertõzöttség esetén jellemzõ a vérszegénység, a nyálkahártyák sápadtsága.

szarvasmarha parazita

Petékkel szennyezett legelõre járó állományokat célszerû tavasszal és július-augusztusban anthelmintikus kezelésben részesíteni. Az állományok parazitológiai állapotát laboratóriumi vizsgálattal célszerû szarvasmarha parazita.

Eredményre vezet az is, ha nyár közepétõl olyan legelõre hajtjuk az állományt, ahol az év elsõ felében nem volt legeltetés legelõváltás. A kérõdzõk tüdõférgességének két formája van. A másikat a szarvasmarha parazita élõ légcsõféreg Dictyocaulus idézi elõ, amelynek fejlõdéséhez nincs szükség köztigazdára.

Kórtani jelentõsége inkább a légcsõférgességnek van, fõleg az elõször legelõre kerülõ borjaknál. A járványmenet hasonló a gyomor-bélférgekéhez. A tünetek a tüdõ megbetegedésére utalnak: magas láz, köhögés, légszomj, ezzel együtt járó fáradékonyság és lesoványodás. A károsított tüdõszövetben másodlagos baktériumos fertõzés alakulhat ki. Erõs fertõzöttség esetén elhullás is bekövetkezhet. A fertõzöttség bélsárvizsgálattal megállapítható.

A gyógykezelés elsõsorban a légcsõférgességnél eredményes.

kerek féreg geogelmint

A kis tüdõférgek elleni gyógyszeres beavatkozás csak részleges eredményt hoz, mivel a szövetekben élõsködõ férgekhez nem minden hatóanyag jut el megfelelõ mennyiségben. Itt az állatok kondíciójának, ezzel együtt a szervezet általános ellenálló képességének növelésével lehet javulást elérni.

szarvasmarha parazita

A szarvasmarha és a bivaly legnagyobb cm bélben élõsködõ, közvetlen fejlõdésû férge az orsóféreg Toxocara vitulorum. Az szarvasmarha parazita fertõzõdése kétféleképpen következhet be: szájon át a fertõzõ lárvát tartalmazó pete szarvasmarha parazita, ill.

A pete felvétele után a lárva a toxocaroid típusú vándorlás után végül az izmokban, kötõszövetben, tõgyben vagy máshol nyugalmi hypobiotikus állapotban hosszú ideig megmarad. Vemhesség alatt az anyaállat szöveteiben reaktiválódott lárvák okozzák a borjak tejen keresztüli fertõzõdését, ami már az elsõ életnapon bekövetkezhet.

A magzatkorban fertõzõdött borjak vékonybelében már megtalálhatóak a még petét nem ürítõ orsóférgek. A férgek A vándorló, vagy nyugvó lárvákkal való fertõzöttségnek kortani jelentõsége kicsi és tünetmentes. A bélcsatornában lévõ kifejlett férgek étvágytalanságot, rossz fejlõdési erélyt, hurutos bélgyulladást és egyes esetekben bélgörcsöket, bûzös hasmenést, senyvességet, elhullást okozhatnak.

A fertõzött borjak lehelete vajsavhoz vagy acetonhoz hasonló szagú. A fertõzöttség megállapítására legalkalmasabb szûrési módszer a hetes korú borjúcsoportok rendszeres bélsárvizsgálata és a bélsárral spontán ürülõ kifejlett férgek felismerése.

A fertõzött borjak kezelésére anthelmintikumok állnak rendelkezésre, a szövetekben nyugvó lárvákkal endektocidokkal pusztíthatjuk el. A szigorú technológia szerinti kezelést több évig kell végezni. A fertõzöttség állományon belüli alakulását a borjak rendszeres koprológiai vizsgálatával kell ellenõrizni és az eredményektõl függõen lehet a technológián módosítani. Merényi László.